A Göcseji Múzeum munkatársai 2017. óta folyamatosan figyelemmel kísérik a Zalaegerszegi Járműipari Tesztpálya építéséhez kapcsolódó földmunkákat, mely során a terület keleti részén, a Nagypáli-patak felett, az i.e. 5. évezredben kialakult Lengyeli kultúra nagy kiterjedésű települése tárul fel apránként.
2020. július 7. egy átlagos, bár kissé szeles terepnapként indult. Délután azonban az egyik gödör váratlanul az elmúlt három év legszebb leletével ajándékozott meg bennünket. Az őskori kultúrák egyik különleges alkotása, egy művészien megformázott női agyagszobrocska (idol) több töredéke került elő, mely az évezredekkel ezelőtt élt emberek szellemiségének lenyomatát őrizte meg. A tenyérnyi nagyságú kúpos felsőtest vízszintesen álló karokkal, finoman formált mellekkel rendelkezik, a nyakon hátul karcolt díszítéssel ékszert vagy a ruha kivágását jelezték. A női nemi szervet háromszögletes karcolással jelölték. Feje hiányzik, azonban közvetlenül a felsőtest mellett feküdt az idolhoz tartozó hangsúlyos kialakítású fenék, valamint a külön formált, kiszélesedő talpú láb.
Az őskori ember mindennapjaiban és ahhoz szorosan kapcsolódó hitvilágában fontos szerepet tölthettek be a feltárásokon előkerült agyagszobrocskák, melyek a közösség szimbolikus tevékenységeinek, rítusainak eszközei lehettek. A természeti hatalmaktól függő közösségek az istenekkel és az emberfeletti erőkkel, szellemekkel mindennél fontosabbnak gondolták a folyamatos kapcsolat fenntartását. Az idolok – a Zalaegerszegi Vénusz esetén is – szinte mindig töredékes formában kerülnek elő, az egykor élt emberek feltehetően valamilyen szertartás keretében szándékosan törték össze, darabolták fel őket. A kis szobrokkal együtt a nekik tulajdonított erő, hatalom elpusztítása, megsemmisítése lehetett a cél.
A 6.500 éves Zalaegerszegi Vénusz aprólékos megformálása miatt a korai Lengyeli kultúra és nőiesség megjelenítésének méltán kiemelkedő darabja.
(Simmer Lívia régész írása)
Fotó: Horváth Lilla Éva
