Óriási érdeklődés mellett zajlott a Göcseji Múzeumban a Teleki Lászlóról szóló kiállítás kapcsán megrendezett helyszínelés. A tárlatzárást megelőző utolsó előadáson közel 100 érdeklődő vett részt, akik valamennyien kíváncsiak voltak: az államférfi lehetett-e öngyilkos, mint ahogy a történészek állítják, vagy valószínűbb egy gyilkosság, mint ahogy azt a mai szakemberek az akkori nyomrögzítés alapján feltételezik? Az összesen közel háromórás program részeként a kiállításban Debreczeni-Droppán Béla történész-levéltáros, főmuzeológus, a Teleki-kiállítás kurátora beszélt az 1861. május 7.-i esetről, majd a Kisfaludi-teremben Dr. Anti Csaba László rendőr alezredes, osztályvezető (ORFK Bűnügyi Főigazgatóság, Bűnügyi Elemző-Értékelő Főosztály) ismertette a korabeli helyszínen talált nyomokat és az elmúlt években feltárt összefüggéseket az akkor rekonstruált nyomok alapján. Az előadáson egyebek közt elhangzott: a korabeli fotókon látszik, hogy nyitva van a kályha ajtaja. Mivel májusban ritkán kell fűteni, ez felkeltette a nyomozók figyelmét, így utánajártak, milyen idő volt akkor éjszaka. (Kiderült, valóban fűteni kellett.) Rekonstruálták aztán a pisztolylövés ingre, és a testre gyakorolt hatását, ebből az látszik, hogy közvetlen közelről, milyen szögben tartották (tarthatta valaki más?) a pisztolyt. Dr. Anti Csaba László rendőr alezredes október hatodikán este, a Göcseji Múzeumban egy, az előadáson résztvevő segítségével demonstrálta, hogy az akkori helyszínelők megállapítása, miszerint két test között nem fért volna el a pisztoly, helyes; viszont a leadott lövés szöge lehetővé tehette más közreműködését. Hogy valóban gyilkosság áldozata lett-e Teleki László, ez már örökre nyitott kérdés marad, a rejtélyt azonban csak tovább erősítik a mai lehetőségek, amelyek a nyomozók és helyszínelők segítségére vannak.
