A liliom | Göcseji Múzeum

A tavaszi virágok után júniusban kezd virágozni a liliom, amely sok kert szemet gyönyörködtető és különlegesen illatos virága. A szegedi tanyák vidékén szentantalvirágnak, Bugac környékén Szent József virágának is nevezik virágzásának ideje és a névnap közelsége miatt. Népi díszítőművészetünkben és virágénekeinkben is sokszor találkozhatunk e virággal. A lakodalmas szokásainkban a menyasszony fejére a tisztaság és termékenység szimbólumaként liliomkoszorút helyeztek.

A liliom a fény, az élet, a tisztaság, a szüzesség és remény ősi jelképe. Ez a gazdag szimbolikával rendelkező virág nem csak fontos gyógynövény, hanem kedvelt díszítőelem is volt már az ókor óta. Feltűnt a knósszoszi palota falán, az ókori asszír kultúrában, Felső-Egyiptom jelképe is volt. Az ókori görög mitológia szerint a liliom a Héraklészt tápláló Héra lecseppent tejéből született, ezért a görög-római kultúrkörben a virágot Héra–Junó, a házasság és születés istennőjének szentelték, de ez volt Artemisz–Diana, a Hold, a vadászat és a szülő anyákat segítő szűz istennő kedvenc virága is. A rómaiaknál a liliom a remény és megbízhatóság jelképeként még pénzérméjükön is szerepelt, körülötte spes populi Romani [’a római nép reménye’] felirattal.

A keresztény ikonográfiában a fehér liliom Krisztusnak, a világ világosságának attribútuma, a húsvéti oltár és a szentsír hagyományos dísze, valamint gyakori az angyali üdvözlet- és a szeplőtelen fogantatás-ábrázolásokon is, Gábriel arkangyal kezében pedig a paradicsomi élet fájára utal, amelyből az új élet és a megváltás sarjadzik. Mária kezében a jogar olykor liliomban végződik – mint például a búcsúszentlászlói templom egyik ábrázolásán –, amely királynői méltóságára utal. A szüzesség és a szeretet, illetve a szeretetből vállalt szenvedés jelképeként gyakran szerepel a fehér és piros liliom együtt Mária kezében. A piros színű tűzliliom Krisztus szenvedésére és halálára, a szenvedésre utal. A liliom a szűz, a Szűzanyát különlegesen tisztelő, illetve a szűzi házasságban élő szentek attribútuma is egyben: Szent József és Páduai Szent Antal mindig liliommal látható, de gyakori ábrázolás az is, amint a gyermek Jézus nyújtja át a virágot Assisi Szent Ferencnek, Sziénai Szent Katalinnak vagy Szent Klárának. A magyar szentek közül Árpádházi Szent Margitot és Szent Imre herceget ábrázolják kezében fehér liliommal. Profán – nem vallási – ábrázolásokon az áldott állapotban lévő nő mellett látható liliom az élet és az anyaság szimbóluma.

A liliom a göcseji nép kedvelt és tisztelt virága volt a rózsa, a tulipán, a levendula és a rozmaring mellett. Használták szerelmi varázslásra: a szerelmes leány fehér liliom levével főzött levessel kötötte magához választottját, Gönczi Ferenc gyűjtése szerint pedig a levesbe tett fehér liliomtól a vendég szerelmes lett a gazdasszonyba.

Veszelszki Antal 1798-ban megjelent botanikai munkájában említi, hogy a fehér liliom „oszlató, lágyító, hívesítő [hűsítő], fájdalmakat enyhítő, sebeket gyógyító és égést enyhítő erővel bír.” Az ország egész területén a liliomot pálinkába tették, hogy különféle sebeket gyógyítsanak vele, megszárított levelét gennyes sebre alkalmazták, illatos olaját fülfájás ellen használták. A mellfájósok pálinkájába fehér liliomot és rózsát kevertek. Kisszigeten és Sárhidán a fehér liliom apróra tört hagymáját sáfrányos, édes tejben megfőzték, forró borogatásként a beteg torkára kötötték, hogy kiálljon belőle a fájás. A liliom gyökerét levestikony [lestyán, Levesticum] és földitök gyökerével összetörve, hájjal egybekeverve betegítő hatású kenőcsöt is készítettek.

Korosztály

Szerző

Fehér liliom
Királyliliom
Menyasszony liliomcsokorral
Sz.t Antal
Szent Imre herceg
Szent József
Sziénai Szt. Katalin
Szűz Mária