A polgári portré műfajának kialakulása a 19. században egyrészt a saját, illetve a családtagok arcvonásainak megörökítésére irányuló igény növekedésének és az ezt megfizetni képes rétegek kiszélesedésének köszönhető, másrészt szerepet játszott benne a hírességek portréjának birtoklása iránti vágyakozás, ami elsősorban a grafikai vagy fotográfiai úton sokszorosítható arcmások elterjedését segítette elő. A jómódú polgárok biedermeier, klasszicista, vagy később eklektikus stílusú otthonának falát a korábban szokásos szentképek helyett a papa, a mama és a gyerekek, illetve távolabbi rokonok festett portréi díszítették.
A polgári portré legtöbbször semleges háttér előtt megjelenő mellkép. Az ábrázolt többnyire visszafogottan elegáns öltözete a társadalmi státuszát tükrözi. Beállítását szembenéző arc, és a teljes frontalitást megtörő, jobban vagy kevésbé hangsúlyosan oldalra forduló törzs jellemzi. A keresett portréfestő, Donát János (1744-1830) Kovásznai Kovách Mojzes jómódú szállodatulajdonost (1733-1825) ábrázoló, 1814-ben készített arcmása a műfaj viszonylag korai, még az előző korszak díszesebb viseletét mutató emléke. A kép az ábrázoltat és családtagjait bemutató portrésorozat részeként, az egykori pesti Sebastianplatzon álló, Pollack Mihály által tervezett palotájának valamelyik helyiségét díszítette.
Szűk fél évszázaddal később festette az ugyancsak kedvelt Borsos József (1821-1883) a ritkább, ovális formátumú női arcmását. A modell teste ezúttal csaknem teljesen profilból látszik, az arc viszont szembe fordul. A beállítás révén a kompozíció alapvetően piramidális sémába foglalható. A festő más képeire is jellemző érzékletességgel örökített meg olyan részleteket, mint a divatos hajviselet, a háromszoros gyöngysor, vagy a ruha csipke- és virágdísze. A képen – a reprezentatív portréktól eltérően – a környezet jelzését vagy az ábrázolt jellemző tevékenységére való utalást a festő szükségtelennek tartotta.
