Tavaly volt a 250. évfordulója annak, hogy az építtető Padányi Bíró Márton veszprémi püspök (1693-1762) halálát követően utóda, Koller Ignác (1725-1773) megrendelte a zalaegerszegi, kéttornyú Mária Magdolna plébániatemplom falképeit Johann Ignaz Cimbal (1722-1795) bécsi festőnél. A sziléziai születésű Cimbal a bécsi akadémián Paul Trogernek, a 18.
MÚZEUM-ISKOLA KÖZÖS SZERTÁR
Szerző: Dr. Kostyál László
Szertárunkban számos hasznos tartalmat találtok, amik segítenek megérteni, beleképzelni magatokat a tankönyvben éppen aktuális korba.
A 19. században a hírességek arcképe iránt kialakuló tömegigényt részben a robbanásszerűen terjedő nyomtatott sajtó, részben az újabb sokszorosító grafikai eljárások, közülük elsősorban a litográfia segítségével elégítették ki. A korszak „celebjei” az uralkodók, politikusok, hadvezérek és a társasági élet központi alakjai mellett a tudósok és művészek voltak.
A polgári portré műfajának kialakulása a 19.
A 19. században a polgárosodás felgyorsulásának egyik jellegzetessége a jeles személyiségek arcmásai iránti igény kiszélesedése. A szobrászat terén a reprezentatív portrék egyik oldalról – főleg mellszoborként – igazgatási szervek, hivatalok, közintézmények fogadótereiben, másrészt a század utolsó harmadától a városok forgalmas terein, egészalakos köztéri szoborként terjedtek el.
Az ókorban a gazdagok és a hírességek osztályrészét képező portréművészet a középkorban majd ezer éven keresztül alig játszott szerepet, és csak a reneszánsz művészet műfaji differenciálódása során vált ismét hangsúlyossá. Igazi virágkora kétségkívül a 19.
Százharminc éve, Zalaegerszegen született a magyar kubista festészet jeles alkotója, Szobotka Imre (1890-1961). Iskolai tanulmányait már Zomborban végezte – állami hivatalnok apját Zalából ide helyezték át –, majd 1905-1920 között Budapesten az Iparművészeti Iskola növendéke volt, Újváry Ignác tanítványaként.
A képet Zala megye felkérésére – amint 1793. május 8-án kelt, Mlinarics Lajos helyettes alispánnak címzett leveléből kiderül – Szily János szombathelyi püspök rendelte meg a Sopronban lakó festőtől, s a későbbiekben hosszú időn át az alispán irodáját díszítette (előbb a régi Vármegyeházán, vagyis a mai törvényszéki épületben, később pedig a kvártélyházban).
Az alattvalóiról gondoskodó, „jó” uralkodó imázsának kialakítása minden korban fontos propagandaeszköze volt a hatalmat birtoklóknak.
A koronáját Máriának felajánló Szent István király 17. század végére kikristályosodó képtípusa az 1700-as években – de még később is – rendkívüli népszerűséget élvezett. Annak köszönhette ezt, hogy tartalmi rétegei minden más ábrázolásnál szélesebb körűen felölelték a korabeli hazai politikai-egyházi elit eszmerendszerének súlyponti elemeit. Ezek a következők voltak:
A reformkori festészetünk fontos törekvései közé tartozott a hazai táj szépségének, gazdagságának kihangsúlyozása, lakói – köztük az itt élő nemzetiségek – életének bemutatása. Az idei esztendő jeles évfordulói között tartjuk számon az e törekvést zászlajára tűző magyar nemzeti festészet megteremtője, Barabás Miklós (1810–1898) születésének 210. évfordulóját.
Kisfaludi Strobl Zsigmond: Észak szobra kismintája, 1920. Bronz, 26 cm, ltsz. K.1976.3.152.