A reformkori festészetünk fontos törekvései közé tartozott a hazai táj szépségének, gazdagságának kihangsúlyozása, lakói – köztük az itt élő nemzetiségek – életének bemutatása. Az idei esztendő jeles évfordulói között tartjuk számon az e törekvést zászlajára tűző magyar nemzeti festészet megteremtője, Barabás Miklós (1810–1898) születésének 210. évfordulóját. A székely kisnemesi családból származó fiatal festő a hazai körülmények között korábban elképzelhetetlen karriert futott be, aminek koronáját a Tudományos Akadémia tagjai közé választása képezte. A Vásárra induló bérci oláhok c. képe 1844-ben a bécsi, majd a pesti Műegylet kiállításán is nagy sikert aratott, műfajteremtő alkotásként tekintettek rá, a korabeli sajtóban lelkendező kritikákat kapott. Négy ismert változata egyikét 1846-ban megvásárolták a Nemzeti József Magyar Képcsarnok részére, ez ma a Magyar Nemzeti Galériában látható, egy további példánya Hertelendy László gyűjteményéből került a Göcseji Múzeumba.
A több szimbolikus részletet is tartalmazó képen egyszerre jelennek meg az égbe nyúló havasok és a dombos-lankás folyóparti táj. Az apjával vásározni induló fiatalasszonynak párja rügyező ágat nyújt át, mellyel áldott állapotára utal.