A 19. században a polgárosodás felgyorsulásának egyik jellegzetessége a jeles személyiségek arcmásai iránti igény kiszélesedése. A szobrászat terén a reprezentatív portrék egyik oldalról – főleg mellszoborként – igazgatási szervek, hivatalok, közintézmények fogadótereiben, másrészt a század utolsó harmadától a városok forgalmas terein, egészalakos köztéri szoborként terjedtek el. Előbbiek gyakran neves szobrászok alkotásainak bronzba öntve, olykor különböző méretekben sokszorosított változatai. Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola Szobrászati Mesteriskoláját létrehozó Stróbl Alajos az első magyar szobrász volt, akinek Ferenc József hajlandó volt modellt ülni, 1884-ben. Az uralkodó büsztjének két eredeti, márványból készült, életnagyságú példányát az Operaházban, illetve a Ludovika Akadémián helyezték el. A Göcseji Múzeumba kicsinyített - nagyobb példányszámban készült - bronz változata került.
A reprezentatív köztéri portré példájaként az 1867-es Kiegyezést tető alá hozó Deák Ferenc első, csupán két évvel 1876-os halála után, Vay Miklós budapesti műtermében készült, életnagyságot meghaladó (5/4-es) Zalaegerszegi emlékszobrát említjük. A szobrász a felemelt kézzel gesztikuláló, érvelő, vagyis a közönség előtt legismertebb arcát mutató Deákot ábrázolja, a korban szokásos – bár díszeit tekintve visszafogott – ún. díszmagyar öltözetben. A közadakozásból finanszírozott szoborral városunk és megyénk állított emléket neves szülöttének, a „Haza bölcsének” a reformkori megyei pártcsatározások helyszínéül szolgáló régi Vármegyeháza előtt.
Katalógus:
http://katalogus.gocsejimuzeum.hu/hu/record/-/record/GOCSEJMUSEUM113761
Forrás:
