A Göcseji Múzeum régészeti raktárában sok érdekes, különböző régészeti és történelmi korokból származó leletet találhatunk. Láthatunk többek között neolitikumi és rézkori idolokat, ókori edényeket, középkori fegyvereket, használati tárgyakat.
A sok lelet között azonban van egy, ami mellett muszáj elidőzni egy kicsit. Ez az Oltárci bronzkincs.
A kincs Göcseji Múzeumba kerülésének érdekes története van. 2014. szeptember végén két felsőrajki férfi jelent meg a múzeumban egy nagy műanyagedénnyel, amelyben az erdőn, gombászás közben talált tárgyakat hoztak. Elbeszélésük szerint, először azt hitték, valaki kidobta régi bútorait, és egy rekamié rugóit találták meg. Amikor azonban felszedték a tárgyat meglepődve látták, ez bizony valami teljesen más, nem e korból való, s mivel a földből még több fémeszköz kandikált ki, azokat összeszedték, és úgy döntöttek értesíteni kell a régészeket. Frankovics Tibort hívták – még régebbről ismerték, tudták, ő a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozik –, és az ő tanácsára hozták be a tárgyakat a Göcseji Múzeumba megvizsgálásra.
A leletekről hamar kiderült, nem akármilyen kincsre bukkantak, a 73 darabból álló, többnyire töredékes fémtárgy eredete a késő bronzkorra tehető. A Göcseji Múzeum fennállása óta nem fordult elő, hogy ilyen értékes leletegyüttest szolgáltattak volna be a becsületes megtalálók.
Tudni kell, hogy az elmúlt évtizedekben egész Európára jellemző a régészeti leletek illegális kereskedelme, melyben nagy szerepet játszanak az úgynevezett „hobbi fémkeresősök”. Óriási károkat okozva történelmi örökségünk feltárásában tönkre teszik, eltitkolják a feltárás helyszínét, megakadályozva ezzel a leletek elhelyezkedésének dokumentálását, az abból levonható következtetések lehetőségét, a tárgyak „történetének” értelmezését. Léteznek azonban olyan múzeumbarát fémkeresősök is, akik a közgyűjtemény szakmai segítségével legálisan, a jogszabályok betartásával élhetnek hobbijuknak.
Ezért is ki kell emelnünk a felsőrajkiak tettét, akiket Kövér László az Országgyűlés elnöke és Rigó Csaba korábbi Zala megyei kormánymegbízott a kincsleletek bemutatóján oklevélben és pénzjutalomban részesített.
A bronzkorról röviden:
Kr. e. 3. és 2. évezredet nevezi a régészettudomány bronzkornak, nevét a korszakban elterjedt új fémművességi technikáról, a bronz tárgyak tömeges gyártásáról és elterjedéséről kapta. Ebben a közel 2000 évben látványosan nőtt a népességszám, átalakult a mezőgazdasági termelés, kibővült a termesztett növények köre, ennek megfelelően új étkezési szokások terjedtek el, új társadalmi formák alakultak ki.
Légi felvétel a Zalaszentiván-Kisfaludi-hegy lelőhelyről (fotó: Czajlik Zoltán (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) 2010. április 9.)
A bronzhoz szükséges réz és a különböző ötvöző anyagok – az ón, az antimon és az arzén – csak korlátozott mennyiségben és csak kis területen álltak rendelkezésre, ezért távoli területek között egész Európát átfogó cserekereskedelmi hálózat jött létre, amely a különböző kultúrák áramlását és keveredését is lehetővé tette.
A bronzkor embere lakóhelyét az ún. tell-telepeken alakította ki. A sárral tapasztott favázas házak helyét pusztulásuk után elegyengették, majd az új épületet ugyanitt húzták fel. Az egymás felett álló házak romjai idővel egy mesterséges dombot hoztak létre, ezt nevezzük tell településnek. A feltárt területeken talált leletekből a mindennapi életre lehet következtetni: milyen ételeket ettek, milyen edényeik voltak, milyen mindennapi tevékenységeket űztek. (szövés, fonás, eszközkészítési technikák, fémművesség)
A Göcseji Múzeum régészei a megtalálók elmondásai alapján helyszíni szemle keretében hitelesítették a lelőhelyet, melyről kiderült, hogy az eddig még nem ismert régészeti lelőhely, a késő bronzkorra, az úgynevezett Urnamezős - kultúra (Kr. e. 14/13. – 9/8. század) idejére tehető.
A depó feltárt gödre fotó: v. Szabó Gábor
A beszolgáltatott leletegyütteshez hasonlókat a régészeti szakirodalom ún. depó- vagy kincsleletnek nevezi.
Urnamezős kultúra: A kultúra elnevezését jellegzetes temetkezési szokásáról kapta. Az elhamvasztott maradványokat nagy sírszámú urnasíros temetőikben helyezték el.
Depó leletek: meghatározott minták szerint összeválogatott, értékes fémtárgyakat tartalmazó együttesek (szakszóval depók) több száz éven át folyamatosan zajló elrejtésének (deponálásának) szokása egyedülálló, kizárólag a bronzkori Európában előforduló jelenség.
Felmerül a kérdés, hogy a beszolgáltatott leletek miért kerültek a földbe. Erre több lehetséges magyarázat is elfogadható. A kutatók egy része szerint az ilyen tárgyegyütteseket raktározási céllal ásták el, mások szerint valamilyen konfliktus helyzetben, például harcok miatti elrejtés lehetett az ok. A legfrissebb kutatások egy harmadik lehetőséget is felvetnek, mégpedig a szakrális célt, vagyis rituális keretek közt az isteneknek vagy a természetfeletti hatalmaknak szánt felajánlást vagy fogadalmi ajándékot.
A leletegyüttes feldolgozásának eredményei a hagyományos tipo-kronológiai (tárgytípusok szerinti időrendi vizsgálat) elemzés mellett több fázisban elvégzett makroszkópikus és mikroszkópikus vizsgálatokra is támaszkodtak. Ezek alapján kiderült, hogy a depóban jórészt használatra alkalmas, sőt használt tárgyakat helyeztek el.
A több ezeréves tárgyak egy késő bronzkori előkelő ember tárgyi emlékeit reprezentálják.
Tipológiai szempontból a tárgyak a következő öt csoportba sorolhatók:
Munkaeszközök
A leletegyüttes közel egy tucat sarlólelete a földművelésre, a gazdaságra és ezzel a hatalom egyik elemére utal.
Nyélnyújtványos sarló (fotó: Horváth Lilla Éva)
Fegyverek
A számos fegyverlelet is mint hatalomi jelkép az egykori tulajdonos előkelő mivoltát erősíti (masszív rövidkard, harci balta, lándzsák és tőrök, valamint mellpáncél kúpos bronzkorongjai).
mellpáncél kúpos korongja (fotó: Horváth Lilla Éva)
Lándzsahegy (fotó: Horváth Lilla Éva)
Ruházati elemek, ékszerek
Legalább három emberöltőnyi időszak ékszerdivatjának változása követhető nyomon a változatos formájú ruhatűző dísztűk, azaz a fibulák segítségével.
A legkorábbra hozzávetőleg a Kr. e. 1300/1270 keltezhető a Vösendorf típusú drótfibula.
Vösendorf típusú drótfibula (fotó: Horváth Lilla Éva)
A legfiatalabb ún. paszományos fibula a Kr. e. 1230/1200-ra datálható.
Paszományos fibula (fotó: Horváth Lilla Éva)
Az együttesben található több töredékes Röschitz-Sanislau típusú, ún. pajzsos hátú fibula időben az előbbi két típus közé helyezhető.
A képen látható lelet érdekessége, hogy készítője a hátoldali mintát elrontotta, a mikroszkópos felvételek alapján jól látható, hogy megpróbálta azt eldolgozni. Az előlapi minta hibátlan.
Röschitz-Sanislau típusú pajzsos hátú fibula (fotó: Horváth Lilla Éva)
Nyak - és karperecek melyek között találhatók magas óntartalmú ezüstösen csillogó darabok is.
Karperec (fotó: Horváth Lilla Éva)
Nyakperec (fotó: Horváth Lilla Éva)
Félkész termékek
A szintén ezüstösen csillogó, összehajtogatott szalag színe magas óntartalmának köszönhető, adalékanyagokkal „acélosítottak”, keményítették a korabeli ötvös-kovácsok a réz-ón ötvözetet, azaz a bronzot. Ez egy nagyon fontos ötvöstechnikai-technológiai emlék.
Nem elképzelhetetlen azonban az sem, hogy az összehajtogatott szalag, egy bőr-, vagy fa kardhüvely külső megerősítő borítása volt.
Az ezüstnek nagy értéke volt ebben az időszakban, amit nem mindenki engedhetett meg magának, ezért a magas óntartalmú, csillogó tárgyak egyúttal a „szemfényvesztést” is szolgálták, hiszen ezüst tárgy benyomását keltették.
Összerakott tárgyak
A deponálás során egymásba helyezett eszközökből és fegyverekből (tokosbalta, kések, lándzsa, szárnyasbalta, tőr) állnak.
összerakott tárgyak (fotó: Horváth Lilla Éva)
A leletanyag egyik nagyon érdekes tárgya a vonalkötegekkel díszített tömör bronzkarika, vagy ún. értékmérő karika/karikapénz. Az urnamezős kori gazdaságban a csere és a kereskedelem fontos szereplője volt. Ezek súlya régiónként eltérő alapegységre vezethető vissza, aminek kutatásához a jövőben fontos adalékot szolgáltathat ez a darab.
A bronzkor kezdetétől a különböző területek társadalmának elitjei között kialakult vízi- és szárazföldi kereskedelmi útvonalak legfontosabb árui a nyersanyagok. Ezek voltak a fémek (arany, ezüst, réz, ón, bronz) és a só, valamint a presztízs cikkek (az északi borostyánkő, a déli bor, üveg, textilek, díszruhák és fegyverek).
bronzkarika (fotó: Horváth Lilla Éva)
A használati tárgyakra megnövekedett keresletet a technológia fejlődésével lehetett csak kiszolgálni, így a fém mezőgazdasági eszközök és a fegyverek nagy részének előállításához öntőformákat készítettek, melyek a különféle sarlók, tőrök nagyobb mennyiségű elkészítését tették lehetővé. A fent ismertetett bronzkincs egyes tárgyait is nagy valószínűséggel így készítették.
Öntőminta Zalaszentiván-Kisfaludi-hegy, Göcseji Múzeum
Ha érdekel a bronzkor, az alábbi linkeken bővebb információkhoz juthatsz.
- https://gocsejimuzeum.hu/sites/default/files/csatolmanyok/statikus/zalai_muzeum_23_2017_compressed.pdf
- https://www.academia.edu/41232753/Bronzkori_kincsek_Magyarorsz%C3%A1gon._F%C3%B6ldbe_rejtett_fegyverek_eszk%C3%B6z%C3%B6k_%C3%A9kszerek_nyom%C3%A1ban._2019_
- http://www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2013/02/SzaboG_12T1.pdf
- http://moramuzeum.hu/wp-content/uploads/2019/01/Hat%C3%A1rtalan-R%C3%A9g%C3%A9szet-2018_2.pdf
- https://archiv.magyarmuzeumok.hu/muhely/1490_bronzkori_foldvar_dabas-kakucson
- https://gocsejimuzeum.hu/hirek/rejtett-regeszeti-kincsek-zalaban
- http://archiv.magyarmuzeumok.hu/muhely/2584_vegtelen_kirako
- http://epa.oszk.hu/03200/03255/00006/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2018_2_010-013.pdf
- https://archeodatabase.hnm.hu/hu/download/2200/file/f9478fca-12c8-457c-8454-986bf828ca83?type=pdf
Az alábbi kérdésekre könnyedén tudsz válaszolni, ha figyelmesen olvastál.
