A késői középkor és az újkor folyamán az egyes társadalmi rétegek öltözködését rendeletekkel próbálták befolyásolni és állandósítani, hogy a ruha már messziről tudassa viselője jogállását. A 18-19. század fordulójáig a parasztok viseletére túlnyomó részt a házilag szőtt vászon volt a jellemző, amelyet többé-kevésbé durva posztóból készült felsőruha (szűr, dolmány) egészített ki, nagy hidegben esetleg a szőrmés bőrből készült melles vagy suba.
A vászon öltözet előállítása kizárólag a nőkre háruló, egész éven át tartó nehéz munka volt. A len és kender megtermelésétől és finomításától kezdve a szállá sodráson, a ruhaanyag megszövésén keresztül az öltözeti darabok megvarrásáig, esetenként díszítéséig szinte egy életen át tartó feladatot adott leányoknak és asszonyoknak. A stafírung elkészítése már kislánykorban megkezdődött: összeállították egy egész életre szólóan a nő és leendő családja, férje, gyermekei ruhatárát, valamint a díszes ünnepi öltözeteket (menyasszonyi és halotti ruhát) is. Házasságkötés után pedig az elhasználódottak pótlása és a következő nemzedék felkészítése következett.
A női ruha általánosan valamilyen alsóingből, alsószoknyából (legtöbbször nem egy volt belőlük), szoknyából, pruszlikból, kötényből, hidegben valamilyen melegen tartó ruhadarabból (általában kendő, később ujjas kabátka vagy ködmön) és fejre való kendőből állt. A leányok hajadonfőtt, az asszonyok konttyal, rajta valamilyen, rögzítést szolgáló főkötővel és kendővel. Lábbelit: csizmát, később cipőt a szegényebbje egyáltalán nem, vagy csak ünnepen hordott.
A férfiak ruházata – az egy vetett ruha – vászongatyából és rövid, éppen csak derék alá érő ingből, esetleg mellényből állt, hozzá övet és eleinte süveget majd magas kalapot, hideg ellen posztószűrt majd dolmányt, lábukon kapcát és bocskort, a gazdagabbak csizmát viseltek. Munkához a férfiak is kötényt vettek fel. Minél tehetősebb volt valaki, annál több és annál finomabb posztó volt a ruhadarabjai között. Jelentős – a férfiasságot szimbolizáló „kiegészítő” volt szájukban a pipa, amely persze inkább az ünnepi viselet része volt, használaton kívül a süvegbe, kalapba, esetleg csizmaszárba tűzve.
- https://hu.museum-digital.org/index.php?t=objekt&oges=641298
- https://hu.museum-digital.org/index.php?t=objekt&oges=641325
A gyermekek általában csak ingben, a nagyobbacskák már szoknyában-kendőben, illetve gatyában-kalapban jártak, mint mindenki, nagyon sokat voltak a szabadban.
