Egyházi ünnep a római és a keleti egyházban, latinul Annuntiatio Beatae Mariae Virginis, ill. a 7. század végétől Annuntiatio Domini. A Lukács-evangéliumban leírt angyali üdvözlet, azaz Jézus fogantatásának ünnepe.
A dátumot egyszerűen a születés időpontjától kilenc hónapot visszaszámlálva állapították meg, így lett a keleti (pl. örmény) liturgiában – amely január 6-án ünnepli a születést – április 7-e, a római egyházban pedig – mivel itt a születést december 25-én ünnepeljük – március 25. az ünnep napja.
Már hosszú idő óta megülték, a konstantinápolyi egyetemes zsinat, amelynek kapcsán, 692-ben először hallhatunk róla, csak a böjtben való ünneplésének helyességéről döntött. Ez a nap ihlette a nagy népszerűségnek örvendő Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat. Jellegzetesen ferences-népies hagyomány, amely az Alföld és Észak-Magyarország egyes területein ma is él, hogy aki Gyümölcsoltó Boldogasszony Napján ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül jó szándékú kívánsága. Másutt az ünnep előestjén alkonyattól éjfél utánig tartó ájtatosság keretében ezer Úrangyalát imádkoznak az angyali üdvözlet emlékezetére.
Padányi Bíró Márton veszprémi püspök – Zalaegerszeg földesura – följegyzése szerint szép régi magyar hagyomány volt, hogy „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli”.
Magyar nyelven először a Müncheni kódex (1466) naptárában találkozunk az ünnep megnevezésével, ez volt Máriának hirdetete (=hirdetése) napja.
Magyarországon ehhez az ünnephez kapcsolódik a gyümölcsfák oltása (egy 16. századi csízióból ismerjük), mivel éghajlatunkon ekkortájt lehet eredményesen oltani a vad alanyra a nemes gyümölcsöket. A népi vallásosság ezzel együtt a termékenységhez is kapcsolja. Aki e napon él házaséletet, annak bizonyosan gyermekáldás lesz a következménye.
Söjtörön az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják.
Nagybakónak népe e napon csak egyetlen gallyat szemez, melynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása.
Gönczi Ferenc is gyűjtött különböző hiedelmeket „A mely fát e napon ojtanak be, azt nem szabad letörni, vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ily fát levág, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Mert az annyi, mintha embert ölt volna. (Lendvavásárhely) Még nyesegetni, tisztogatni s elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniuk. Ilyen fákról azonban igen jó ojtani, mert bőtermő fa lesz. (Babosdöbréte)” Meg is szokták rázogatni a gyümölcsfákat, hogy annál bővebben teremjenek.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához egy zalai monda is fűződik, mely az „ünneprontás” hiedelemvilágába tartozik. Nagykanizsa mellett van az előkelő Inkey család barokk kápolnája. (A kápolna 1768-ban Inkey Boldizsár megrendelésére készült.) A legenda szerint az egyik Inkey báró féktelen gőgjében elhatározta, hogy épp az ünnep napján vágatja ki legszebb gyümölcsfáit. Amikor azonban a legelső kivágására sor került, hatalmas sereg hangya bújt elő a tövéből. Rámászott a báróra és rágni kezdte a tagjait. Hiába zárkózott be előlük a szobájába, szenvedéseibe belepusztult, és fölravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család engesztelésül építtette a kápolnát.
A művészettörténet szerint ez Leonardo legkorábbi befejezett műve
Ism. mester: Annuntiatio 1420 körül, Museu Nacional d'Art de Catalunya, Barcelona
