A paraszti lakástextíliák között kiemelkedő szerepe van az úgynevezett hosszútörölközőnek. Törölközésre sohasem használták, általában a tálasfogason erre a célra kialakított keskeny tartórúdon lógott. Az első világháború előtti Zala vármegyében azonban több más szerepet is kapott.
Készítésekor a szövőszék teljes szélességében – ez általában 70 centiméter körül volt – megszőtték a mintázott részt és még vagy félméter sima vásznat. Amikor a felvetett anyagot levágták a szövőszékről, ezt a darabot hosszában kettévágták, szembefordították, így lett belőle két és fél - három méter hosszú, keskeny szőttes. Összeállításához általában horgolt csipkét használtak. A sima, „paraszton” maradt részre virágokat, a tulajdonos nevét, imát (Dicsírtessék) vagy üdvözlő szavakat (Jó reggelt!) is gyakran hímeztek.
A két szövött rész természetesen azonos volt, hiszen „egy bordában szőtték”, a két alsó szélt azonban általában különbözőképpen alakították ki, hogy kétfelől tudják használni. Ide különböző technikájú (szabadrajzú, subrikált vagy darázslépes) hímzett csíkok kerültek, az alá pedig horgolt vagy vásárolt csipke és rákötött színes vagy fehér rojtozás. Az 1910-es években Hídvégen (ma Mostje, Szlovénia), egy, esetleg néhány horgoló specialista keze alól kikerült, takácsminták alapján készült színes recehorgolás újításként jelenik meg a vidék viseletében és reprezentációs tárgyain.
Mint minden reprezentációra készült tárgynak, a hosszútörölközőnek is a lakodalomkor jutott a legfőbb szerep. Már a vendéghívásnál használatba vették, a rokonokat sorra járó vőfély, a vendéghívó ezt kötötte keresztben a vállára. A lakodalomban a vőfély ezzel fogta meg a forró tálat. Valószínűleg egy ilyen alkalomtól származik a nagy fakó folt a törölköző szélén. Az ilyenkor szokásos „fumukeresztelőn” a papi stóla szerepét töltötte be a násznagy nyakában. Hasonlóképpen használták a farsangi, főként húshagyókeddi maskurázáskor is, ahol a „pap” vagy „püspök” vette magára.
Fogalmak:
- egy bordában szőtték: azonos, általában kissé mókásan pejoratív értelemben egyformán rossz vagy huncut
- fumu: pólyásbaba alakú, dióval, mákkal töltött kalács, a hetési népszokások egyik jellemző tárgya (lakodalom, keresztelő)
- fumukeresztelő: lakodalmi szokás a baba alakú kalács jelképes-humoros megkeresztelése a leendő gyermekáldás érdekében
- a vászon „parasztja”: egyszerű, díszítetlen rész a textílián
- specialista: valamely kézműves tevékenységet magas szinten űző, de nem tanult mester