Augusztus 15-én tartja a katolikus egyház Mária mennybemenetelének napját (Assumptio Beatae Mariae Virginis), amely a legjelentősebb Mária-ünnepünk. A hagyomány szerint Máriát halála után a Megváltó feltámasztotta és felemelte magához a mennybe, holttestét nem engedte át a földi enyészetnek.
Archaikus népi imádságaink, ráolvasásaink gyakran hívták segítségül Máriát, még ünnepélyesebben: Boldogasszonyt. A néphit Mária közbenjárásától várta a gyermekáldást, e célból 7 vagy 9 kedden böjtöltek is.
Nagyboldogasszony a szülő asszonyok patrónusa is volt: Szeged környékén azt tartották, hogy Mária jelen van a szülésnél, ami után két angyalt küld az anya és a gyermek őrzésére. Göcsejben, Szeged környékén és a palócoknál boldogasszony ágyának nevezték a gyermekágyat, amelyet a bába készített el. A tiszta szalmából, lepedővel borított ágyat rudakra erősített lepedővel takarta el és meghintette szenteltvízzel, rontás ellen pedig különféle mágikus tárgyakat – pl. olvasót, fokhagymát, sarlót – helyezett el benne az anya és az újszülött védelmére. Alsószölnökön a Nagyboldogasszony napján megszentelt virágokkal hintették be a gyerekágyas asszony fekvőhelyét.
Nem csak a születéshez, hanem az elhunytakhoz és a temetőhöz kapcsolódó népszokásokat is ismerünk, amelyet Nagyboldogasszony napján tartottak, például Nagykátán az asszonyok az esti harangszóra összegyűltek a temetőben Mária virrasztására, és égő gyertyával a kezükben énekeltek, imádkoztak.
Ugyanezen a napon Szeged környékén boldogasszonyi füvet szenteltek: a napraforgóból, ökörfarkkóróból és comborkából (mentavirágból) álló keveréket tették új ház fundamentumába, új házaspár ágyába, csecsemő bölcsőjébe, sőt még koporsóba is, hogy Máriához hasonlóan a halott is dicsőségre jusson.
Sok hasznos, illatos növényt neveztek el Boldogasszonyról, amelyeket közvetlenül a ház mellett termesztettek és szívesen tartottak belőlük egy-egy csokrot felakasztva vagy vízbe téve. Az asszonyok a templomba menet sokszor letörtek belőlük egy szálat és kézben tartva szagolgatták őket.
Göcsejben Nagyboldogasszonyt napját találták a búzacséplés legalkalmasabb napjának, az e napon ültetett tyúkról pedig azt tartották, hogy az összes tojását kikölti. A két Boldogasszony közét, az augusztus 15. és szeptember 8. közötti napokat pedig a gazdasági életben szerencsés, termékeny időszakként tartották számon: ekkor gyűjtögették a gyógyfüveket, magvakat és ekkor szellőztették ki a ruhákat, abroszokat is.
