A fordulat éve után berendezkedő kommunista diktatúra az élet minden területére kiterjesztette befolyását, még a divat világára is. Már nem a csinos, divatos, hanem a dolgozó nő vált a követendő példává, akinek öltözködését az egyszerűség és a praktikusság határozta meg. A mindössze néhány ruhadarabból: szoknyákból, ingblúzokból, nyári kartonruhákból álló ruhatárak darabjait silány anyagokból, tömeggyártással állították elő. A korszak nem tűrte az egyénieskedő öltözetet. A cicomát a testen és a ruházaton, a nyugati, „kapitalista” divat szerinti öltözködést vicclapokban és filmeken tették nevetségessé. Az 1950-es évek puritán divatjának egyik jellegzetes darabja a lódenkabát volt. A köznyelvben „libafos-zöldnek” tarott ruhadarabot férfiak és nők egyaránt viselték. Posztószerűen szőtt durva gyapjúszövetből szabták és varrták; nem eresztette át a vizet, gazdáját a téli hónapokban is melegen tartotta. Szabása azonban unalmas és ódivatú volt, ráadásul szinte mindenki ilyenben járt.
Az 1951-ben „Rákosi Mátyás ajándékaként” megnyílt zalaegerszegi ruhagyár első termékei között ott találjuk a lódenkabátot is. Ott készítették a Göcseji Múzeum gyűjteményében őrzött példányt, amit Karlovics István mozdonyvezető viselt egykoron.
