Az 1970-es években a néprajzkutatók még gyűjtöttek olyan archaikus népi imádságnak nevezett szövegeket, amelyek az egész magyar nyelvterületen, kizárólag a szájhagyományban maradtak fent. Ezeket a védekező, bajelhárító imákat rontás, a gonosz, az ördög ellen, vagy a bűnbocsánat elnyerése érdekében végezték kis közösségben, családban vagy egyedül, de templomban sosem. E szövegeket az egyház nem hagyta jóvá, kizárólag az egyház előtt ismeretlen népi gyakorlatban éltek évszázadokon át.
A családi hagyomány által fenntartott imákat reggel és este vagy meghatározott napokon: pénteken, nagyböjtben, veszély idején imádkozták el. E szövegek kapcsolatot mutatnak a 16. századi kolostori irodalommal, motívumaik pedig a 13. századi Ómagyar Mária-siralomig vezethetők vissza. Mitikus elemeik a védekező mágiák praktikáinak szellemét idézik.
Ezeknek az egyénileg végzett védekező és bajelhárító imádságoknak, amelyekhez az emberek magukra hagyatottságukban, félelmükben folyamodtak, a szenvedés volt a központi témája. Az archaikus imádságok az ember és Isten közötti érintkezés eszközei voltak.
A következő archaikus imádságot Pacsai Jánosné Buckó Katalin (szül. 1879, Hahót) mondta el Erdélyi Zsuzsanna folkloristának 1973. július 2-án Pötrétén.
„(…) Krisztus Urunk azt mondta,
Aki ezt az imádságot elmondja,
Nem hagyom meglátni purgátéliom tüzét,
Föl fogom vinnyi Atyám országába,
Örök boldogságba,
Veszedelemben levőknek Istene,
Megtestesült szent ige,
Ne hagyj elveszni ezen veszedelembe’!
Oh fölséges nagy Úristen,
Benned bízom, Uramisten!
Nékem ördög ellenségem,
Hogy engemet elvesztene,
Bejön hozzám vigasztaló Szent Lélekúristen,
Vigasztald meg én szívemet,
Bátorítsd meg én lölkömet,
Hogy láthassam szent színedet, amen.
Föltekintek magas mennybe,
Nyitva látom menyország ajtaját,
Kívül aranyos,
Belül irgalmas,
Száz angyal, tizenkét tanítvány mondja, menj el
A fekete föld színére,
Hirdessétek az én számból származott szent igéket,
Se hírle se vátor(?)
Krisztus legyen szent szívébe,
Oh áldott Jézus, oh kegyelmes Jézus,
Kérünk lelkünk gyámolója,
Hogy gyarló testünk nyugodjék,
S bűnös lölkünk el ne aludjék,
Annyiszor veled lakjék,
Engem angyal megőrizzen,
És kereszttel megjegyezzen,
Hogy a Sátán tüllem elmenjen,
Jézus, Mária maga velem legyen,
Mária, malasztok anyja,
Kérünk lölkünk oltalmazója,
Végórának béfogadója,
Fogadj be édes Jézusom a te szent hajlékodba, amen.
Fehér rózsa Mária,
Engem Jézus találjon,
Szent szívéből szeretett,
Szent szívével megváltott,
Ahun gyün a Jézus,
Bizon látó Jézus,
De beteg a test bűn miatt,
Kész vóna a lélek örök boldogságba mennyi,
Én lefekszem én ágyomba…”
A teljes ima Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtöt lépék c. kötetében olvasható.