Az 1970-es években a néprajzkutatók még gyűjtöttek olyan archaikus népi imádságnak nevezett szövegeket, amelyek az egész magyar nyelvterületen, kizárólag a szájhagyományban maradtak fent. Ezeket a védekező, bajelhárító imákat rontás, a gonosz, az ördög ellen, vagy a bűnbocsánat elnyerése érdekében végezték kis közösségben, családban vagy egyedül, de templomban sosem.
