Szegfűszeg
Syzygium aromaticum
A szegfűszeg a kelet-indiai fűszerszigetekről származó, a mirtuszfélék családjába tartozó fa virágának bimbójából készül. A bimbókat kézzel szedik és pálmaleveleken szárítják. A 19. század előtt kis mértékben a magyar parasztság is használta. A Nyugat-Dunántúltól Erdélyig szórványosan hurkafűszerként is használták. Napjainkban fűszerkeverékekbe keverik, mártásokat, pácokat készítenek belőle. Édességekbe, tortába, szörpökbe, bólékba, forralt borba használják. Narancsba, almába tűzdelve különleges aromát kölcsönöz a gyümölcsöknek. A szárított bimbó mellett a virágot is használják. Indonéziában a cigaretta illatosítására is felhasználják. A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák.
Szerecsendió
Mystica fragrans
Trópusi fa termésének szárított húsa a szerecsendió-virág, magva a szerecsendió. Utóbbit reszelve vagy őrölve használjuk. Az őrölt mag kényelmesebb, a frissen reszelt aromásabb. A gyümölcs a gesztenyéhez hasonlóan éréskor kettéhasad. Európában a 17. században jött divatba a szegfűbors mellett a szerecsendió. Magyarországon a 19–20. század fordulóján a levesbe is tettek beéőle. Főleg húsleves, főzelékek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Erős fűszer, óvatosan kell használni, viszont helyes adagban nem csak jóízű, hanem az emésztést is segíti: főleg a savtúltengésben szenvedőknek szinte gyógyszer, ezenkívül élénkíti a szívet és a vérkeringést.
Ánizs
Pimpinella anisum
A Földközi-tenger mellékéről származó növényt már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként. Európában elsősorban az angol és a német konyha kedvelt fűszere volt a középkor óta. Egy 19. századi recept szerint a gulyáshús fűszerei: a hagyma, a bors és a kapor mellett az ánizs is szerepelt. Gyakran használták együtt az ánizst szegfűszeggel vagy gyömbérrel, például mézes sütemények vagy kürtőskalács készítésénél. A népi gyógyászatban ánizsmagból, köménymagból és vöröshagymából főztek teát és hasfájós babákkal itatták meg. Az ánizs elsőrendűen alkalmazható köptetőként, görcscsillapítóként, emésztést elősegítő gyógynövényként is. Nem tévesztendő össze a csillagánizzsal (Illicum verum) és a foltos bürökkel (Conium maculatum), ami mérgező!
