Munkásellátás | Göcseji Múzeum

A második világháború idején a közellátás romlásával párhuzamosan növekedett a cserekereskedelem jelentősége. A zalai olajmezőkön a MAORT könnyűszerrel cserélte élelmiszerre az üzemeiben termelt kőolajat, földgázt és petróleumot, sok esetben a pénz teljes kiiktatásával. Arról, hogy a vállalat dolgozóit nem csak élelmiszerrel, tüzelőanyaggal vagy építőanyagokkal látta el, Buda Ernő bányamérnök, Öcsi bácsi mesélt el egy történetet 1945-ből:

„Engem keresett telefonon, – hogy miért, azt nem tudom – a Nagykanizsai Dohánynagykereskedés vezetője és közölte: meg kell semmisítenie azt az óriási dohány- és cigarettakészletet, ami Kanizsán van, mielőtt azonban ezt végrehajtaná, megkérdezi a MAORT-ot, kell-e cigaretta.

Jómagam nem vagyok dohányos, de társaimat figyeltem, tudtam, milyen nagy szenvedély a dohányzás. A férfiaknál láttam, hogy Symphoniát szívnak, a nőbarátaimnál láttam, hogy a Mirjam nagyon ízlik nekik és megkérdeztem: mi fajta cigarettát tudna adni és mennyit. Azt mondja:

– Egymillió Symphoniát és egymillió Mirjamot.

– És mibe kerül ez az egész?

– 10 ezer pengő.

Nem volt senkitől sem felhatalmazásom, nem kellett senkitől sem kérnem engedélyt, az az óriási pénzkészlet, ami itt állt elszámolásra, abból könnyen kifizettem azt a bizonyos 10 ezer pengőt. Ha jól emlékszem négy teherautónyi rakomány Symphonia és Mirjam érkezett ide, és óriási hasznot jelentett később, mert azt követően, hogy a front átvonult Kerettyén és a pengő egyre kevesebb értékű lett, a cseretárgyak közül a cigarettának óriásivá vált a jelentősége, és ahogy én tudom, majdnem három hónapon keresztül ezzel fizették a munkásokat.”

 

Az interjú az Olaj, olaj, olaj! c. dokumentumfilmben hangzott el.

 

Fotó: https://dohanymuzeum.hu/

Tantárgy

Korosztály

Szerző