Gyakran kerül az ember választás elé. Van, hogy az ember életét alapvetően meghatározó kérdésekben, de olyan is akad amikor nem sorskérdésekben ugyan, de muszáj dönteni.
Blog
Apró falu, kicsi folyó, zsúpfedeles házak, vízimalom, szorgos emberek, Király és királyné. Hol járunk?
Nagyon szeretem a kávé illatát, ugye nem vagyok ezzel egyedül? Hát még a tejhabos kávét egy kis fahéjjal és kakaóval! Vásároltam kávédarálót is, hogy legalább ünnepeken őröljem a kávét, és úgy főzzem le kedves zöld kotyogómmal a fekete finomságot.
Hagyományosan világszerte szeptember 27-én ünneplik az Idegenforgalmi (Turisztikai) Világnapot. Ennek az 1980 óta elfogadott világnapnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet és elősegítse a turizmus fejlődését.
Ez egy mozgó ünnep, amely idén szeptember 5-re, vasárnapra esik. Hivatalos virága a nefelejcs…milyen szép ez! Mintha ezzel is azt üzenné: „Ne felejts! ... Emlékezz!
Antal Béla (Eger, 1862 – Zalaegerszeg, 1911) fényképész Székesfehérvárról került Zalaegerszegre, ahol a pár évig itt működő Knebel Ferenc Zala utcai [ma Batthyány utca] műtermet vette át 1895-ben.
Augusztus huszadika államalapító királyunk neve napja, a nemzettudatunkhoz kapcsolódó talán legfontosabb ünnepünk. Szent István élete, jelentősége, tettei magyar identitástudatunk fontos elemét képezik.
A mai augusztus 20-a több hagyomány összekapcsolódásából kialakult ünnep. Eredetileg is Szent Istvánhoz köthető, hiszen már ő az idejében is tartottak ünnepet augusztusban. Igaz akkor 15-én, Nagyboldogasszony napján, mikor István jelképesen felajánlotta az országot Szűz Máriának.
Gyerekkorunkból sok könyvet őrzünk. Ezek között vannak a régi emlékkönyvek is. Mindenkinek volt, majdnem mindenkinek. Ezeket a díszes kis - sokszor lakattal záródó - könyvecskéket izgatottan vittük be az iskolába és adtuk oda legjobb barátnőnknek, osztálytársainknak.
Július elején öt napon át a Pálosan szép az élet című vándorkiállítás állomásozott Zalaegerszegen, a Dísz téren.
Nagy Jánosné, mindenki Rozi nénije Káváson, a dombtetőn álló múzeumház gondnoka volt, és a mögötte álló házban élt. 1983-ban, immáron 38 esztendeje jártam nála, megkértem, meséljen az életéről.
„Kéményseprőt látok, szerencsét találok” - mondogattuk gyermekkorukban, ha velünk szemben jött a fekete ruhás, többnyire kormos arcú alak, sőt egy gombunkat is meg kellett érinteni, hogy valóban szerencsés legyen a találkozás.