A választás gyors volt. Ahogy végigszaladt a tekintetem a tárgylistán, rögtön megállapodott a szentképeken, s ahogy elolvastam a róluk szóló leírást, miszerint a képek hátlapján szereplő fohászokat a Morandini család hölgytagjai imádkozták az első világháborúban harcoló rokonaikért, egyből Reményik Sándor Valaki értem imádkozott című versének sorai jutottak eszembe:
Blog
„Sütni/főzni/élni…csakis szívvel-lélekkel érdemes!”
Itt van előttem egy mai szemmel még csak csinosnak sem nevezhető, kopott, kissé ormótlan, „Nem hitelesíthető” feliratú, HKT emblémával ellátott, öntöttvasból készült, almazöld, egytálcás konyhai mérleg…
Tik-tak. Milyen különös, a világon szinte valamennyi nyelven értik ezt a hangutánzó szót. Tik-tak. Jár az óra, hol cammog, hol repül az idő.
Hogy miért választ valaki szocialista brigádnaplót? Hogyan lehet ez egy kedvenc tárgy?
Kinézetre is egy szürke jellegtelen tárgy, ráadásul irat. Csúnya műbőr kötéssel, aminek még az illata is a szocializmus évtizedeit juttatja eszünkbe.
Az emberi történelem során mindig voltak olyan eszközök, amelyek jelezték a közelgő veszélyt. A régebbi korokban ilyen lehetett egy kürt hangja, vagy a félrevert harang zúgása.
Évekkel ezelőtt elérkeztünk oda, hogy a múzeumok nemcsak a fából készült - úgynevezett stílbútorokat - gyűjtik, hanem már a faforgácslap alapanyagú, bútorgyári szalagokon legördülő különféle fantázianévvel ellátott, kombinálható szekrénysorokat is.
Három éve egy kisfiú, augusztus óta pedig egy kislány unoka aranyozza be családunk napjait. Csodálatos látni testi, szellemi fejlődésüket, érezni szeretetüket, látni mosolyukat. Általuk egy eddig ismeretlen, semmihez sem hasonlítható érzéssel, a nagyszülői szeretettel lettünk gazdagabbak.
A meglehetősen elhasználódott állapotban, hiányosan a Göcseji Múzeumba került, népies ónémet stílusban, 1870-1880 körül, fenyőfából készült kistálaló szekrény viszonylag gyakori típust képvisel. Háromszintes.
Gyakran kerül az ember választás elé. Van, hogy az ember életét alapvetően meghatározó kérdésekben, de olyan is akad amikor nem sorskérdésekben ugyan, de muszáj dönteni.
Apró falu, kicsi folyó, zsúpfedeles házak, vízimalom, szorgos emberek, Király és királyné. Hol járunk?
Nagyon szeretem a kávé illatát, ugye nem vagyok ezzel egyedül? Hát még a tejhabos kávét egy kis fahéjjal és kakaóval! Vásároltam kávédarálót is, hogy legalább ünnepeken őröljem a kávét, és úgy főzzem le kedves zöld kotyogómmal a fekete finomságot.
Hagyományosan világszerte szeptember 27-én ünneplik az Idegenforgalmi (Turisztikai) Világnapot. Ennek az 1980 óta elfogadott világnapnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet és elősegítse a turizmus fejlődését.