Az idei év eseményein végignézve csak ámulunk, hogy mennyi minden volt idén – és mennyi jó dolog: igazán eseménydús, és örömteli évet hagyunk magunk mögött a Göcseji Múzeumban.
Az esztendő egy igazán szívmelengető és különleges eseménnyel kezdődött: megünnepeltük azokat, akik becsületes megtalálóként írták be magukat a régészet történetébe: a tótszerdahelyi Virág István, a felsőrajki Szakál János, és fia, Szakál Tamás - Kövér Lászlótól, az Országgyűlés elnökétől és Rigó Csaba Zala megyei kormánymegbízott-tól vehetett át oklevelet és pénzjutalmat, miután behozták az általuk talált 73 darabból álló késő bronzkori tárgyegyüttest a Göcseji Múzeumnak.
(Kincs és becsület: jutalmat vehettek át a bronzkori lelet megtalálói)
Aztán hivatalos sajtótájékoztatón jelentettük be, hogy nekivágunk az ismeretlennek: Czobor Mátyás egykori zalaegerszegi polgármester hagyatékára szerettünk volna pénzt gyűjteni – ami négy hónap alatt sikerült is (ezúton is köszönjük, hogy a város lakossága mellénk állt). A tárgyegyüttest a rendkívül jól sikerült Múzeumok Éjszakáján mutattuk be a közönségnek.
(Porszemből kőszikla - Polgármesteri hagyatékra gyűjt a Göcseji Múzeum)
Kis lépés az emberiségnek … de mi nagyon örülünk annak, hogy márciusban elindult a hírlevelünk, ami újabb fórum arra, hogy elérjük információkkal a látogatókat. Már a tizenkettediknél tartunk, szívesen látunk minden feliratkozót! :)
Áprilistól már bárki hozzáférhet Szentmihályi Imre néprajzi fotóihoz. A Göcseji Múzeum első igazgatójának képei ugyanis digitalizált formában elérhetők: akinek van kedve, igazán hiteles forrásból tanulmányozhatja az ötvenes éveket.
(Mentés másként: a fotótár mindenkié)
Nyáron kezdődött, hogy Zalaegerszegen vendégeskedő, külföldi képzőművészek megosztották velünk benyomásaikat a városról, rólunk, magyarokról. A Göcseji Múzeumban ennek lenyomatait performanszokban be is mutatták: Lewis Colburn, és Justin de Lima mesélt saját nyelvükön impresszióikról.
Gazdag volt az év múzeumpedagógiai programokban is: az általános és a középiskolások mellett idén nagy hangsúlyt kaptak az óvodásoknak szánt foglalkozások is.
(Ugyanaz másképp: sikeresek az oktatást segítő múzeumpedagógiai foglalkozások)
És, bár már régóta tart a felsorolás, mi is történt idén, még meg sem említettük a sikeres kiállításokat, amelyek ebben az évben várták a látogatókat. Az esztendőt a Születés tárlat nyitotta, amely érdekes párhuzamot állított az egykori és a mai születéstörténetek között, talán elgondolkoztatva ezzel a Látogatót, mi mennyit ér.
A „Nézőpontok – Térhatású fényképek a Nagy Háborúból" című tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumból érkezett a Göcseji Múzeumba.
A Múltbéli arcok című régészeti tárlat vendég anyagát Orha Zoltán alakította újjá saját szempontok szerint.
Nyáron Szekeres Emil festőművész képei várták a látogatókat, az ősz egy hódmezővásárhelyi tárlatot hozott.
A karácsony újra a képzőművészeté: kortárs alkotók mutatják be, számukra mit jelent az ünnep, a Megtestesülés Misztériuma.
Konferenciákból sem volt hiány idén: szeptemberben folytatódott a művészet és politika kölcsönhatásainak vizsgálata, november elején a zalai közgyűjtemények kutatóinak előadásait hallgathattuk meg.
Ez volt az az év, amikor kiderült: a jövőben nem csak a skanzen újul meg, de a Göcseji Múzeum épülete is részben, a leendő Mindszenty Központ építésekor.
Hát, ez volt az év, úgy nagyjából. Bízunk abban, hogy sikerül bebizonyítani: a múzeum érdekes, a múzeum izgalmas, a múzeum változatos. Vagyis: találkozzunk minél gyakrabban itt, boldog karácsonyt kívánunk!